Sarudi népi hagyományok

A XVIII. századi sarudi női viseletre jellemző volt a fehér vászon és gyolcs alsónemű, kékfestő vászonból vagy szövetből készült szoknya, amelynek alsó szegélyét rézfonalból készült csipkével díszítették. A cselédek viselete nyáron vászon gatya és ing volt, a télen, dolmányt, nadrágot, szűrt, süveget hordtak, lábukat bőrkapcába tekerve saruba bujtatták. Előbbire ma látható példa a Sarudi Pávakör tagjainak fellépő ruházata, utóbbira az Aratóünnep arató versenyének résztvevőinek ruházata. A Sarudi Lakodalmas rendezvény menyasszonyi ruhája és menyasszonyi koszorúja gondos kutatómunka eredményeként példázza a régi paraszti ünnepi viseletet. A sarudi menyasszony ruhája és koszorúja a Falumúzeumban látható.

A népi hagyományok, az élő folklór és népdalkincs őrzője a Sarudi Pávakör. Rendszeresen fellépnek helyi és más rendezvényeken. Repertoárjukon a Tiszai és Sarudi népdalcsokrok, katonadalok mellett szerepelnek arató dalok,- ezeket a hagyományos Péter Pál napi Aratóünnepen adják elő, és a Sarudi Lakodalmas népi játék népdalokkal, menyasszonnyal, vőlegénnyel.

A Tisza menti emberek hagyományőrző, az alföldi népi kultúra értékeit ápoló emberek. A népi fazekasság, a néptánc, a vessző- és sásfonás, a halászat és pákászat nemcsak múzeumokban, hanem a valóságban is megtapasztalható. Hivatásos halász már nem él a faluban, így a varsafonás, hálószövés, -javítás és a ladik készítés sem látható.

Sarudon a népi hagyományok a konyhákban is tetten érhetők. A halászléfőzésben az alapleves tiszai halászlé, a töltött káposztában a félökölnyi savanyított harasztos, míg a csigacsinálásban a kisebb méretű jellemző.